Szent Mihály ünnepe a nyolcadik osztályban
MICHAEL MEDITÁCIÓ
„Lelkemet mindig tisztán tartom a jövőből felém áramló nehéz események félelmétől. Mély bizalom él bennem érzésben éppúgy, mint érzékelésben. Bármi történhet, és bármi történik, teljes nyugalommal fogadom. Tudom, hogy minden, ami felém áramlik, egy bölcsességgel teljes Világrendből fakad. Ebben a korszakban meg kell tanulnom abszolút bizalomban élni, minden egzisztenciális biztonság nélkül. Bizalom él bennem a szellemvilág mindenkor jelenlévő segítő erejében. Az egyetlen létező segítség, hogy reményemet és bátorságomat nem adom fel, akaratomat fegyelmezem és magamban az ébredés lehetőségén munkálkodom, minden reggel és este.”
A reggeleket a fenti gondolatokkal kezdtük, ez adott irányt napjainknak.
Fontos a Mihály-időszak számomra, és ezt érzi az osztály is, nekik is fontos. Az idén három hetet ölelt fel ez a szakasz. Szép megélések, mélységek és magaslatok. Bátornak kell lennünk, tudjuk jól, s azt is, hogy ez bennünk van, és most próbálhatjuk is. Mi az, ami fontos számunkra, mit engedünk el, és mit tartunk meg? Mihály a sárkányt nem pusztítja el, de visszaküldi a sötétségbe.
Bent aludtunk az iskolában, hajnalban keltünk. Elindultunk a felkelő nap elé, s ahol megpillantottuk, megálltunk, és fohászt mondtunk. Útra keltünk, hogy együttes bátorsággal eljussunk a Prédikálószékhez a Vadálló köveken keresztül.
Mélységek és magaslatok, emberi erőfeszítés, ami a végtelenbe mutat, kiteljesedés. Mi a magaslatban, a sárkányunk a mélységben.
Csend és figyelem, ahogy egy pillanatra úrrá leszünk a természet erején.
Szép, ahogy megélhetjük ezt az időszakot.
Mézes Mihály
{gallery}mihaly{/gallery}
- Részletek
- Közzétette: Árvai Éva
Bemutatkozik a Tiszta Forrás Waldorf Iskola
Várjuk már azokat a napokat, amikor minden érdeklődőnek megnyithatjuk kapuinkat, és személyesen is átélhetik szülők és gyermekek Rudolf Steiner a Waldorf-pedagógia atyjának gondolatait:
az igazat óvni,
a nemeset tisztelni,
a jót körülölelni."
- Részletek
- Közzétette: Árvai Éva
Olimpia - ókori pillanatok a mában
Mint a szivárvány íve, száll a gerely. Megfeszített izmok, hajlékony test, fegyelmezettség. Fegyelem és figyelem kell hozzá, hogy a gerely szálljon, s hogy gyönyörű ívben járja be a magaslatokat, majd távol a földbe szúródjon, hisz ellenség rég’ nincs a láthatáron. Önmagát kell legyőznie minden ötödik osztályosnak a Waldorf-olimpián.
Repül a diszkosz, és benne van minden erő, figyelem, vágy. Gyors nekifutás és a felkapcsolt Pegazus-szárnyak repítik az ötödikes gyermeket, hogy messze szálljon a távolugrás homokja fölött. Leérkezésének pillanatában érzi, hogy legyőzte a benne rejlő félelmet a távolságtól, a kishitűség határvonalát is átugrotta. Pegazus-szárnyai segítik akkor is, amikor átugorja az egyre magasabbra rakott lécet a magasugrásnál. Minden erejét beleadja a maratoni futásnál, minden porcikáját mozgósítani tudja, mert győzni fog. Igen, győzni a tömegben. Győzni fog a birkózásnál, a váltófutásnál, mindenhol a legjobb lesz. A saját szemében, a szülei, testvérei, osztálytanítója szemében, mert a Waldorf-olimpián mindenki győz. Mindenki a képességei szerint a legjobbat nyújtja. Nem másodpercekért futnak, nem azért a három helyért a dobogón.
Görög eszme, görög dalok, dicsőség, a városállamok lobogói, vidámság és boldogság. Mindezek a Waldorf-diákok olimpiájának a jellemzői, mert a gyerekek nem ismerik a megalázottság, az „épp lecsúsztam a dobogóról” érzését, és azt a szomorúságot és önvádat sem, amit az elvesztett tizedmásodpercek adnak egy hagyományos sportrendezvényen. Igen, versenghetnek, küzdhetnek, és küzdenek is, mert egy ötödikes hihetetlen erővel tud küzdeni, ha mi, felnőttek megmutatjuk neki az utat, és módot teremtünk a küzdelmének, és boldogságot, megelégedettséget tudunk cserébe adni.
Mindenki várja ezt a napot, egész általános iskolai tanulmányának egyik csúcspontját. Nem hiába. A mi kis ötödikeseinknek is eljött ez a nap, a felfordult világunk, ideges felnőttek, kapkodó szervezés és több halasztás ellenére is.
Boldog nap volt. Az olimpia és a győzelem napja.
Dávid Orsolya
- Részletek
- Közzétette: Árvai Éva
Fizika, az a szeretett fizika!
Talán ezt a mondatot nagyon kevesen mondhatják el. A mi hatodikos diákjainkat viszont érdemes megkérdezni, állíthatom, hogy mindenki a fenti elvet vallja. Igen, szeretni is lehet a fizikát, sőt lelkesedni is lehet a fizikáért, a természettudományokért, mert a bennünket körülvevő természet a gyermek számára az egyik legnagyobb csoda. Már a kisgyermek nyiladozó értelmét is megfogja a pislákoló gyertyaláng, a madárdal, a szivárvány gyönyörű csodája az égbolton, és még sorolhatnám tovább a példákat.
Természet és fizika, fizika és természet, egy és ugyanaz. Fizika nélkül nincs, nem létezhet a bennünket körülvevő világ. Ha pedig körülvesz bennünket, úgy kell tanulnunk róla, hogy felfedezzük, élményeket szerzünk, tapasztalatokat gyűjtünk, és ezeket a tapasztalatokat rendszerezzük, magyarázatokat keresünk rá. Bizony a magyarázatok is ott vannak körülöttünk, és csak arra várnak, hogy felfedezzük őket. Íme, be is zárult a kör a fizika körül!
Ezt a kör mi is oda tudjuk rajzolni, és a gyerekekkel számtalan kísérletet végezni, ahol valóban megtapasztaljuk, hogy késik a hang a látványhoz képest, hogy elfogy az oxigén a kis üvegből, amivel letakartuk a gyertyát, ezért kialszik a láng; vagy ha tüzet rakunk az osztályteremben, bizony füst keletkezik és hamu, s a füstöt nem jó belélegezni... nyithatjuk is az ablakot.
Mindezek alatt egyáltalán nem bánjuk, ha furcsán néznek ránk az emberek a parkban, amikor egy osztálynyi gyerekkel hangosan számoljuk a lépéseket a járdán, hogy kellő távolságban legyünk attól, aki majd a nagy hangjelenséget (csattanást két lécdarabbal) fogja előidézni a távolból, s a gyerekek felkiáltanak: „Tényleg késett a hang! Szuper!”
Nyugodtan nézhet ránk furcsán bárki akkor is, amikor a saját “gyártmányú”, óriási szappanbuborékokkal a tenyerükön szaladnak elém a folyosón a gyerekek. Saját gyártmány, saját ötlet, saját kísérlet, mert kitalálták, hogy a fehér fényt színeire tudják bontani egy szappanbuborék felszínén. Mindezek tudományos kísérletek, és semmiért sem kár, hisz a tudomány oltárán áldozunk, és a gyermekek érdeklődésének oltárára helyezzük ezeket a kísérleteket, tapasztalatokat, amiket soha nem fognak elfelejteni. A szeretet és lelkesedést sem a fizika iránt.
Hogy mi lesz a “tananyaggal”? Örökre ott lesz az elméjükben és a szívükben.
Dávid Orsolya
- Részletek
- Közzétette: Árvai Éva
Elsőként az iskolában avagy az óvoda és iskola közötti átmenet
A Waldorf iskolákban első osztálytól 8 éven át egy osztálytanító kíséri a gyerekeket, ami nagy érzelmi biztonságot ad számukra.
Az első osztályban sok a játék, a ritmus, a mese, amire egy 6-7 éves kicsi gyereknek szüksége van. A meséken keresztül ismerik meg a számok és a betűk világát. Az elsősök főoktatásának óráit a Számtan, az Írás, Olvasás és egy speciálisan waldorf iskolákra jellemző tárgy a Formarajz alkotják. Első osztályban írás órákon először minden betűt nagy mozgásokkal gyakorolnak: lejárják az udvaron, kialakítják saját magukból, homokba rajzolják... míg végül eljutnak az egyre kisebb betűkig, amelyek már a füzetükbe kerülnek. A számolást is gyakorlatiasan tanulják, úgy ahogyan azt egy 6-7 éves kisgyerek megérti.
Ezeken kívül, a főoktatás után a szakórákon számos lehetőség nyílik arra, hogy minden kisgyerek megtapasztalhassa, hogy ő miben jó: legyen az furulyázás, kézimunka, intenzív testmozgás, írás, számlálás vagy idegen nyelvek.
Hazánkban egyedülállóan a Waldorf iskolarendszer sajátossága, hogy első osztálytól kezdve két idegen nyelvet és hangszeres zenét tanulnak a gyerekek.
Tankönyveik nincsenek, csak üres füzeteket kapnak a gyerekek. Ezek saját kezük által alakulnak színes, ismereteket közlő könyvvé. Az első osztályosok tégla alakú krétákkal írnak - mára már bizonyított tény, hogy hét éves korukra a gyermekeknek a keze fizikailag nem áll még "készen" a három-ujjas ceruzafogásra. Ezekkel a tégla alakú krétákkal sokkal egyszerűbb elkezdeni az írás tudományát, később fokozatosan kezdik el a ceruza, a toll használatát.
- Részletek
- Közzétette: Feketéné Csikós Szilvia
Egy kis történelem
A Waldorf-pedagógia kialakulása Rudolf Steiner nevéhez fűződik, a 20. század elején Németországban indult útjára. Ezt a közel száz éves múlttal rendelkező iskolarendszert szerte a világon sikeresen alkalmazzák Európától, Japánon át, egészen Amerikáig. Hazánkban 1989-ben nyitotta meg kapuját az első Waldorf iskola. Jelenleg több mint 50 Waldorf óvoda működik hazánkban és az iskolák száma is évről évre gyarapszik, számuk már meghaladja a 30-at.
E pedagógia lényege, hogy a gyermek számára elvárások helyett érzelmi biztonságot, védettséget nyújt, emellett fejleszti gyermekeink természetes kíváncsiságát, tanulási képességét, magabiztos nyíltságát.
A tanulási folyamatokat a gyerekek számára élvezetes mozgással kombinálják, ami segíti a megtanultak gyors és mély elsajátítását.
A gyerekeknek elég idejük van arra, hogy saját tempójuk szerint tudják felfedezni a világot, feldolgozni a tapasztalataikból származó élményeket az óvodában és az iskolában egyaránt.
- Részletek
- Közzétette: Feketéné Csikós Szilvia
Miért így tanítunk?
A Waldorf-iskolát a kéz, a szív és a fej iskolájának is nevezik, ahol megteremtik a mozgás, az érzelmek és a gondolkodás harmóniáját. A gyermek életkorából fakadó igényei határozzák meg, hogy a tanár mikor, mit és főképp hogyan tanít. A Waldorf-iskolákban a tanítás elsősorban nevelést jelent. Az osztálytanító általában elsőtől nyolcadik osztályig kíséri a gyerekeket, így közte és osztálya között erős érzelmi alapokra épülő személyes kapcsolat jön létre. A gyerekek ebben a bizalmon alapuló, elfogadó légkörben tanulják meg felfedezni a világot.
Az iskola tananyaga szigorúan életkorra szabott, minden részletéről pontosan tudható, hogy miért éppen abban az életkori szakaszban, és milyen nevelési céllal oktatjuk. A Waldorf-pedagógia a mennyiséggel szemben a minőségre helyezi a hangsúlyt, vallja, hogy a 7-14. életévek közötti életkorban az ismeretszerzés alapvető forrása a belső átélésen alapuló valódi tapasztalatszerzés, az élményszerű tanulás.
Tömbösített, epochális oktatás szerint tanulnak a gyerekek, azaz a közismereti tárgyak az első két órában – főoktatás – kerülnek be az órarendbe 3-4 hetes, folyamatos ciklusokkal. Kutatások támasztják alá, hogy a gyermekek a reggeli órákban a legfogékonyabbak, figyelmük ebben az időpontban a legkoncentráltabb. A harmadik órától szaktantárgyi tanítás folyik, az ezt igénylő, rendszeres gyakorlást kívánó tárgyakból (két idegen nyelv, torna, néptánc, kézimunka, zene stb. )
- Részletek
- Közzétette: Feketéné Csikós Szilvia
Ritmusok a gyermekek életében
A Waldorf-pedagógia nagy hangsúlyt fektet a ritmusra. A napi, heti és havi tevékenységek, valamint az év és az ünnepkörök, hagyományok adta ritmus a gyermek számára kiszámíthatóságot, biztonságot jelent. A ritmikus ismétléseknek szorongásoldó hatása van, növeli a gyermek biztonságérzetét. Ezt a ritmikusságot az óvónő és az osztálytanító a nap beosztásának állandóságával, ismétlődő tevékenységekkel valósítja meg. Az óvodában a témakörök, tevékenységek, művészeti foglalkozások, munkák, ételek, mesék, verses-dalos ritmikus játékok vissza-visszatérnek évi, havi, heti és napi ritmusokban.
Az iskolában a ritmusos ismétlődést maga az epochális tanítási rendszer adja. Ezen felül minden nap fontos részét képezi a reggeli első találkozás a gyermek és a tanító között, amit kézfogás és egymás köszöntése tesz személyessé. Ezt követi a reggeli körben ülős, gyertyafényes beszélgetés, mintegy észrevétlenül ráhangolva a gyermeket a további közös munkára.
Az óvodában a hét napjaihoz kötődő, mindig visszatérő események tagolják a hetet érzékletesen, ami a művészeti tevékenységekben és az étkezésben is megtalálható. A hét folyamán megjelenő művészeti tevékenységek az óvodánkban a következők:
- Hétfő: rajzolás, képalkotás méhviasz krétával
- Kedd: plasztikus formázás méhviaszgyurmával
- Szerda: gyapjúkép-készítés
- Csütörtök: cipógyúrás
- Péntek: akvarellfestés
Az ismétlődés az étkezésben is megjelenik, minden napnak megvan a saját gabonája, melyből gabonapehely, müzli, kása, kenyér vagy éppen házi péksütemények készülnek. Kiemelt figyelmet fordítunk az egészséges étkezésre, figyelmet fordítva az ételek fűszerezésére és minőségére. A nap folyamán több alkalommal kapnak nyers gyümölcsöt és zöldségeket.
- Részletek
- Közzétette: Feketéné Csikós Szilvia
Élményszerű oktatás - tapasztalatszerzésen alapuló tanulás
A valódi tapasztalatszerzés azt jelenti, hogy a gyermekek az ismereteket valóban "életszagúan" sajátítják el. Az első osztályban a kisiskolásoknak minden érzékszervét megmozgatja a tanítójuk a számolás órákon, ezzel is mélyítve a mennyiségek és a számok megismerését. A harmadik osztályban pl. házat építenek az iskola udvarában, és ennek során tanulják meg a hosszmértékeket és azok használatát, az építőanyagok alkalmazását. A földművelés órák során learatják a saját maguk által elvetett gabonát, kicsépelik és megőrlik a gabonaszemeket, és a lisztből készült kenyeret közösen elfogyasztják, mialatt rengeteg tapasztalatra tesznek szert a természet- és társadalomismeret területén. Az ötödik osztályban megrendezik az ókori görög olimpiát, ahol az országunk összes waldorf iskolájának ötödikes tanulója találkozik, a hatodik osztályban megszervezik az ókori római társadalmat.
- Részletek
- Közzétette: Feketéné Csikós Szilvia