A táncházakról
„A táncház nem produkció, hanem olyan szórakozási forma, amelyben a népzene és a néptánc-zenei és mozgásnyelvi anyanyelvként-eredeti formájában és eredeti funkciójában jelenik meg.” (Halmos Béla)
Tánc! Kapcsolódás. Térrel, talajjal, zenével. A másikkal - a közösséggel. Testem a lelkemmel. A létezéssel. Ringat, lüktet, kimozdít, áramoltat. Összhangba rendez.
- Részletek
- Közzétette: Árvai Éva
India-epocha
Tükre alul, színe felül,
álom a lét, így szenderül,
széttaszigál és összeköt,
híd a világ két partja közt.
Közbül illat, nyíló kehely,
víz tükrén a perc illan el.
Mi van kívül, ki van belül?
Szirmán rózsás sejtelem ül.
(Buda Borsi)
„Az én birodalmam attól az öreg banjanfától eddig a szálafáig terjed. Gyönyörű birodalom. Belefér Indra fényes ege.” (Illés Endre: Szávitri)
- Részletek
- Közzétette: Árvai Éva
Beszélgetőkör
Miért beszélgetünk? Miért van szükségünk egymásra?
Ha egy szervezetnek nincs anyagcseréje, nem emészt és kiválaszt – meghal. Ugyanígy a sejt is ozmotikus anyagcsere kapcsolatban van környezetével.
A kommunikáció a közösség anyagcseréje.
„Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.” (József Attila)
- Részletek
- Közzétette: Árvai Éva
Bizonyítványversek
Versek. Szavak. Mondatok. A sorok mögött lélekrajz s üzenet. Gyümölcs és csíra egyben. Hogy éretten ölbe hulljon – de szárba is szökkenjen. Belül sarjadjon, növekedjen – tápláljon, fűtsön és emeljen egy éven át. Pont arrafelé nyitogatva teret, ahol annak az egyetlennek az útja kanyarul. Arra világítva. Csak neki, csak ott, csak előre. A más versében meg az ő egyetlen útjára hulljon a fény. Ilyen sugarat kérni és várni. Viaskodni, gyötrődni, míg elér. Aztán csak hagyni és alátartani az arcom. A lelkem. És kezemben a tollat. Kihordani, megszülni. Felnevelni, útjára bocsátani. Hogy aztán a szavak tovább teremtsenek.
- Részletek
- Közzétette: Árvai Éva
Kedves Szülők, kedves első osztályba vágyó Gyerekek!
- Részletek
- Közzétette: Árvai Éva
Táblarajzok
„…A hetes meg letörli egy szivaccsal?!” – kérdezte egyik barátom.
„Le. Nem a hetes, hanem aki készíti. Egyszer. Majd. Időről időre.”
Elvileg epochánként megújul. Nekem volt, hogy hetente többször – és olyan is, hogy több hónapig váratott magára, ha más csatornán adtam, amit adtam. Egyszer szivacs híján egy vászondarabbal töröltem le. Egy fiúcska szólt, milyen gyönyörű. Az a darab rongy…
- Részletek
- Közzétette: Árvai Éva
Növénytanepocha
„…Vagyok ember, magból növő,
fa levelén hulló jövő.”
(Buda Borsi)
Első szavam: a FA. Ádám bátyám tologatott babakocsiban Kecskeméten a „Kiserdő” fái alatt, amikor elhangzott.
Életemet végig kísérték a fák. Otthont, szerelmet jelentettek, fontos emlékek kötnek hozzájuk. Pergő sziromhullásban babát várni, egy terebély alatt a Másikra – és önmagamra találni, egy erdő lombja közt a Végsőre. Nem tudnék olyan helyen élni, ahol nincsenek fák. Többet jelentenek, mint a lakóhely maga.
„Ha egy fa az égig ér, gyökerei a pokolig nyúlnak le – mondja Nietzsche. Ám a fa fönt és lent ugyanaz.” (C. G. Jung)
- Részletek
- Közzétette: Árvai Éva
Állattanepocha
„Amikor hosszú-hosszú órákat töltöttem az esőerdőben, ráébredtem, hogy minden mindennel összefügg. Emlékszem, egy napon ott ültem magamban, és egy csodálatos szúnyog szállt a térdemre. Olyan mesés színei voltak, amilyet még életemben nem láttam. Abban a pillanatban, ahogy magadban megállapítod, hogy ez egy szúnyog, már el is veszít egy kicsit ebből a csodából. Így megtanultam, hogy egyszerűen csak átadjam magam, és megfigyeljem ezt a különleges teremtményt, ami része ennek az összefüggő világnak.
(Jane Goodall)
- Részletek
- Közzétette: Árvai Éva
A Tiszta Forrás Waldorf Iskola 1. osztálya
Az elsős kisgyerekek kedves jellemzője az első maradó fogak kibújása. Kedves foghíjas mosolyuk a felnőtteket is jókedvre deríti. Egy elsős gyermek másik jellemzője, hogy határtalan kíváncsisággal, várakozással tekint tanítójára. Elérkezett annak az ideje, hogy el tudja önmagát választani a környezetétől, rá tud és akar tekinteni a világra. Meg szeretné ismerni az őt körülvevő világot, tehát készen áll a sok-sok játék mellett a tanulásra. A gyermek azonban nem absztrakt fogalmakra vágyik, hiszen továbbra is leginkább a fantázia, a játék és a mozgás világában mozog a legotthonosabban. Ezeken a tevékenységeket keresztül lehet őt megszólítani úgy, hogy valóban értse a tanítótól hozzá érkező „tananyagot”.
Az elsős gyermekek a környezetükben látottakat, tapasztaltakat leutánozzák, élményeiket beépítik testükbe, lelkükbe. Az utánzás az az erő, amely a fejlődésben nagy szerepet játszik. Tulajdonképpen a gyerekek nem is tudnak nem utánozni. A későbbiekben ezek az utánzó erők lassan, fokozatosan halványulni kezdenek.
A mesék és történetek szellemi és lelki táplálékot jelenteken a gyerekeknek, ezért a Waldorf-pedagógus sokszor, sokat mesél, hisz abban, hogy a boldog gyermeknek képalkotó képességét ápolni kell szép, individuális képekkel.
Hogyan is teszi mindezt?
- Részletek
- Közzétette: Árvai Éva