Fizika, az a szeretett fizika!
Talán ezt a mondatot nagyon kevesen mondhatják el. A mi hatodikos diákjainkat viszont érdemes megkérdezni, állíthatom, hogy mindenki a fenti elvet vallja. Igen, szeretni is lehet a fizikát, sőt lelkesedni is lehet a fizikáért, a természettudományokért, mert a bennünket körülvevő természet a gyermek számára az egyik legnagyobb csoda. Már a kisgyermek nyiladozó értelmét is megfogja a pislákoló gyertyaláng, a madárdal, a szivárvány gyönyörű csodája az égbolton, és még sorolhatnám tovább a példákat.
Természet és fizika, fizika és természet, egy és ugyanaz. Fizika nélkül nincs, nem létezhet a bennünket körülvevő világ. Ha pedig körülvesz bennünket, úgy kell tanulnunk róla, hogy felfedezzük, élményeket szerzünk, tapasztalatokat gyűjtünk, és ezeket a tapasztalatokat rendszerezzük, magyarázatokat keresünk rá. Bizony a magyarázatok is ott vannak körülöttünk, és csak arra várnak, hogy felfedezzük őket. Íme, be is zárult a kör a fizika körül!
Ezt a kör mi is oda tudjuk rajzolni, és a gyerekekkel számtalan kísérletet végezni, ahol valóban megtapasztaljuk, hogy késik a hang a látványhoz képest, hogy elfogy az oxigén a kis üvegből, amivel letakartuk a gyertyát, ezért kialszik a láng; vagy ha tüzet rakunk az osztályteremben, bizony füst keletkezik és hamu, s a füstöt nem jó belélegezni… nyithatjuk is az ablakot.
Mindezek alatt egyáltalán nem bánjuk, ha furcsán néznek ránk az emberek a parkban, amikor egy osztálynyi gyerekkel hangosan számoljuk a lépéseket a járdán, hogy kellő távolságban legyünk attól, aki majd a nagy hangjelenséget (csattanást két lécdarabbal) fogja előidézni a távolból, s a gyerekek felkiáltanak: „Tényleg késett a hang! Szuper!”
Nyugodtan nézhet ránk furcsán bárki akkor is, amikor a saját “gyártmányú”, óriási szappanbuborékokkal a tenyerükön szaladnak elém a folyosón a gyerekek. Saját gyártmány, saját ötlet, saját kísérlet, mert kitalálták, hogy a fehér fényt színeire tudják bontani egy szappanbuborék felszínén. Mindezek tudományos kísérletek, és semmiért sem kár, hisz a tudomány oltárán áldozunk, és a gyermekek érdeklődésének oltárára helyezzük ezeket a kísérleteket, tapasztalatokat, amiket soha nem fognak elfelejteni. A szeretetet és lelkesedést sem a fizika iránt.
Hogy mi lesz a “tananyaggal”? Örökre ott lesz az elméjükben és a szívükben.
Dávid Orsolya