Pontosan kedden történt az eset, amikor is egy Grönlandról leszakadt jéghegy megkezdte vándorútját Európa felé. Megfogyva bár de törve nem, partot ért a Kurca sekély vizében. 
Több szemtanú is felkereste újságunkat, hogy jelentést tegyen az eseményekről. Tollas Kálmán főfirkászunk, pedig elhatározta, hogy az ügy végére jár.
A kertlocsoló néni azt vallja, ez egy jómodorú jéghegy, körülnézett mielőtt kikacsázott volna az útra. Mindenes Lacil nyilatkozatában többször is hangsúlyozta, hogy egész váratlanul pattant autója elé a jéghegy.
A szemtanúk kivétel nélkül állítják, hogy a jéghegy az új házaspárhoz jött, ide a kertvárosba. Vágó Ferenc, az a határozott üzletember és felesége Szende Izabella, ki gyakran kételkid önnön igazában is.
A UPC szerelő szerint bólintottak, amikor meglátták. Mármint egymásnak bólintott a jéghegy meg a Ferenc. A kertvárosi gyerek állítja, egymással kezet is fogtak, Feri meg a hegy. Aztán egy rövid megbeszélés után elindultak hazafele. Mindenes Laci szerint csakis üzleti ügyben jöhetett a jéghegy, mert Vágó urat csakis kizárólag üzleti esetben keresi az ember.
A kertlocsoló néni szerint ez egy jóvágású jéghegy volt, csupa határozott vonással, a mindenes Laci emlékeiben egy durva és elnagyolt kupac volt, a upc szerelő esküszik, hogy valami ős hegy volt, míg a kertvárosi gyerek szerint ennek a hegynek csokornyakkendője volt és monoklija.
Tollas Kálmán, tehát felszedelőcködött irodájából, hogy utána járjon a rejtélynek. Mert a lakosok szerint, mióta a jéghegy beköltözött a házaspárhoz, teljesen megfagyasztotta a közvéleményt. Emellett morajlik, aprózódik, dübörög a ház amibe beköltözött, minden áldott nap.
A főfirkász becsöngetett hozzájuk egy kedd este és a pár készségesen ajtót is nyitott.

-Jó napot! Interjú ügyben jöttem. Itt lakik Vágó Ferenc és Szende Izabella?
Mikor kórusban bólintottak, a főfirkász belépett. Izabella teával kínálta, de Tollas Kálmán aznap különösen nyughatatlan volt.
-Tudomásomra jutott, hogy önök egy jéghegyet rejtegetnek!
-Jéghegyet?! De hát ez nevetséges!-mordult a férj.
-Nem kér inkább egy kis teát?- így a feleség.
-Nem, nem kérek. Na most, szemtanúk állítják, hogy önökhöz beállított egy jóvágású… Itt meg kellett állnia, mert elnémította őt a házaspár. Az férj helytelenítően mordult, a feleség pedig fejcsóválva cicceget.
-Akkor egy durva? Megint mormogás és ciccegés mindenünnen.
-Esetleg ős? Újabb helytelenítő koncert jobbról is balról is.
-Netán egy csokornyakkendős, monoklis?-tágult nagyra a főfirkász szeme.

A pár válla kánonban remegett a nevetéstől az ekkora már paprikás írónál pedig eltört a tintatartó.
Se szó se beszéd végig kaptatott a házon, mint egy kopó próbálta kiszimatolni az igazságot. Így ment ebédlőből, spejzba, onnan fel a lépcsőn, be a hálóba át a dolgozón majd vissza a hallba.

-Nincs, nincs sehol! De az nem lehet!-remegett a főfirkász hangja.

Így újrakezdte útját, teljes elszántsággal. Négylábra ereszkedett, s mint aki vadat szimatol úgy kutatott újra.
Az ebédlőben apró víztócsák álltak, a spejzban irdatlan hideg volt, a lépcsőn egy elhagyatott nyakkendő, a háló éjjeliszekrényén egy csillogó monokli. Örömében felkiáltott és szaladni kezdett, szerencsétlenségére, megfeledkezett az ebédlői tócsákról és hatalmasat borult.
Mikor felébredt, homályosan rémlett valami neki egy jéghegyről, meg egy házaspárról, de a hirtelen jelentkező fejfájás rögtön észhez térítette.

Gera Júlia 12. osztály