Mi volt az első benyomásod a Waldorf iskoláról, és ez hogyan változott?

Már az egyetemen is érdekeltek az alternatív pedagógiák, de akkoriban még nagyon gyerekcipőben járt Magyarországon a Waldorf mozgalom. Apránként kaptam az impulzusokat – és amikor a legkisebb gyermekünknek kerestünk iskolát, akkor az egyik „iskolacsipegetős” szülői beszélgetés annyira meghatározó volt számomra, hogy annak hatására az egyik gyermekem átírattam a Waldorfba.

Megváltoztatta-e az életmódod, gondolkodásod a Waldorf szellemiség?

Alapvetően nem változtatta meg a gondolkodásmódom, mert úgy érzem mindig is ezt kerestem, számomra olyan érzés volt rátalálni a Waldorfra, mint amikor az ember igazából „hazaér”, otthonra talál.

Mi az, amivel egyetértesz és mi az, amin változtatnál a Waldorf iskolában?

A Waldorf iskolák nem statikusak, megvannak a pedagógia alapelvei, és eddig nem találkoztam még olyannal, amivel ne értenék egyet, de ezek az alapelvek folyamatos változásra is sarkallnak bennünket: pl. az is egy alapelv, hogy olyan képességeket kell fejlesztenünk, amelyek a mindenkori jelenben szükségesek. Ebben az is benne van, hogy folyamatosan változnunk, fejlődnünk kell.

Nagy változást hozott a Waldorf iskola az életedben?

Rengeteg kérdés volt bennem, amikor a lányom elkezdett Waldorfba járni, és úgy gondoltam ezekre leghamarabb akkor kapok választ, ha én is elkezdem a képzést. Solymárra jártam, az idegennyelv tanári specializációra, ahol három fantasztikus évet tölthettem. Ez inspirált arra, hogy otthagyjam az állami oktatást, és elkezdjek Waldorfban tanítani.

Milyen más nagy változás volt/van még az életedben, amit megosztanál?

Ifjú házas korunkban kint éltünk egy évet a férjemmel Svédországban. Nagyon érdekes volt megismerni egy teljesen új kultúrát és mint nyelvtanár, persze maga a nyelvtanulás volt a legizgalmasabb, őszintén szólva, eleinte csak ez motivált, mert mindig nagyon fázós voltam, gyerekkoromban állandóan Afrikába akartam költözni, aztán Svédországot kaptuk – és gyönyörű évet töltöttünk ott – a hidegre pedig nem is emlékszem!

Mi az életcélod, mi az, ami fontos neked?

Nagyon fontos a családom, fontos, hogy a mindennapokat úgy éljem meg, hogy értelme legyen annak, amit csinálok, örömmel, szeretettel tudjak tevékenykedni, másokkal megosztani, amit tudok, amit tanultam, és szeretnék folyamatosan fejlődni, most főleg a kreativitás terén.

Miért azt a tantárgyat választottad, amit tanítasz? Milyen érdeklődési köreid vannak?

Az angol mindig nagy szerelmem volt, meg egyáltalán a nyelvek. Unokatestvéreim élnek Amerikában, akik csak angolul tudnak, gyerekkoromban többször is voltak nálunk, vagy barátainknál rokon gyerekek Kanadából, Amerikából és nagyon tetszett a nyelv is, meg az, hogy teljesen más mentalitásúak. Ez a kíváncsiság indított el a nyelvtanulás útján. Az érdeklődési köreim? Szeretek utazni, túrázni, nagyon szeretem a hegyeket, a csendet, ugyanakkor a jó zenéket: jöhet népzene, jazz, blues; hagyományaink, főzés, homeopátia, az emberi lélek…

Volt olyan véletlenszerű esemény az életedben, ami később nagyon meghatározóvá vált?

Véletlen szerintem nincs, esetleg olyan amire épp akkor nem számítottam, pl. nővérem Debrecenben tanult, és mikor egyszer meglátogattam, akkor ismertem meg a férjem.

Mi az az elfoglaltság, ami egy sűrű, rohanós nap után feltölt, kikapcsol?

Séta, biciklizés, kertészkedés, olvasás.

Hogy néz ki egy átlagos hétköznapod, mennyit szoktál készülni az óráidra?

Reggel fél 6-kor kelek, reggeli készülődés után 7-kor indulunk Szentesről Kiskunfélegyházára, 3 körül indulunk haza, terepszemle, pakolás, mosás, főzés, házi feladatokban egy kis segítség, ellenőrzés, 6-7 óra körül vacsora, fürdőszobaharc, esti mese, utána még készülés másnapra. Hétközben általában négy órát tudok készülni, több nem is fér bele egy napba. Amikor epochát tartok, akkor az egész hétvége
készülődéssel telik. 

Mi az a tantárgy, amit tanítanál, ami még olyan közel áll hozzád, mint az angol?

Szeretem a matematikát, eredetileg angol-matek szakos tanár szerettem volna lenni – de kíváncsi természet vagyok, szeretek kutakodni. Igazából nincs olyan tantárgy, amit általános iskolában ne tanítanék szívesen. Többek közt ezért is vállaltam, hogy jövő évtől a kilencedikesek osztálykísérője leszek.

Mennyivel másabb egy Waldorf iskolába tanítani, mint a sima iskolában, amibe eddig tanítottál?

Egészen más. Az első alapvető különbség, hogy a Waldorf-pedagógiának van egy sajátos szellemi háttere, amelynek egyik alappillére az embert test, lélek és szellem hármas egységeként értelmező emberkép – ez a mindennapokban azt jelenti, hogy egészen másként tekintünk a gyermekekre. Az iskola szervezeti rendszere is sajátos, ami lehetővé teszi, hogy itt elsősorban a tanító, nevelő munkára koncentráljunk, egy
bizalomteli, segítő közösségben.