Bizonyítványversek
Versek. Szavak. Mondatok. A sorok mögött lélekrajz s üzenet. Gyümölcs és csíra egyben. Hogy éretten ölbe hulljon – de szárba is szökkenjen. Belül sarjadjon, növekedjen – tápláljon, fűtsön és emeljen egy éven át. Pont arrafelé nyitogatva teret, ahol annak az egyetlennek az útja kanyarul. Arra világítva. Csak neki, csak ott, csak előre. A más versében meg az ő egyetlen útjára hulljon a fény. Ilyen sugarat kérni és várni. Viaskodni, gyötrődni, míg elér. Aztán csak hagyni és alátartani az arcom. A lelkem. És kezemben a tollat. Kihordani, megszülni. Felnevelni, útjára bocsátani. Hogy aztán a szavak tovább teremtsenek.
Kapcsolatból születhet csak új élet. Kapcsolat: a gyermekkel és a Forrással. Bármelyik hiányzik, béna, betegecske lesz a szülemény. Torzszülött, erőtlen. Nem fakadhat belőle élet, mert maga sem abból nőtt. Hatalmas belső munka a Forrásig elérni. És a Gyermekig is. Szokták mondogatni: „Ó, te csak összeütöd, ripsz-ropsz, belőled úgyis zubog az ilyesmi!” Dehogy. Áldott-átkozott érzékenység és az extázis intenzitása egy megfeszített, csontig fókuszált állapotban. Anélkül nem megy. És játék is, a szavakkal. Mívesen csiszolgatni ritmust, rímet és ízt. Ha nem fürdőzöm benne, más se fürödhet meg benne.
És aztán merni elengedni. Útjára bocsátani esetlenségében is. Hinni benne, hogy akkor és ott gyógyíthat tökéletlenül is, ha áldás van rajta. Ez sem könnyebb. Vállalni, odaadni. Önmagaddal etetni. Étellé válni. Remélni, hogy csatorna vagy és keresztülfolyik rajtad, amire éhes.
…És tudni mindeközben, hogy nincsenek illúziók: amit adsz, csak te lehetsz. A szavak a te tükreid, a te elméden át játszik a fény.
Mégis: remélni.
Buda Borbála
osztálytanító
1.osztály végén született bizonyítványversek, amelyeket Buda Borsi írt:
1.
Kilőtt nyilakként
megyünk előre
amíg felérünk
a hegytetőre.
Fejemen szalma
szemembe’ tenger
szivem kitárom
így vagyok ember.
2.
Csillog a szem és
harsog a száj,
fényes a kedve,
hangja ha száll.
Legény a talpán
fúr, kalapál,
repíti mámor,
várja határ.
3.
Málnahabos ragyogás a szivem,
foszlik a felleg az égi vizen.
Sejlik a dallam, perdül a lánc,
angyali körbe hív ez a tánc.
4.
Szaporán ver a szív,
röpülök szaporán,
utolér az idő,
rohanok falován.
Kicsi kéz, kicsi szó,
magasodj fölibém!
Dübörög a világ
a szivem közepén.
2. osztály végén végén született bizonyítványverset, amelyeket Buda Borsi írt:
1.
Erdei illat
rebbenő árnyak
csöndes a mélykék
zendül a csend..
Csillan a forrás
hűs vize áldás
ülj le te vándor
jöjj közelebb!
Őzek és baglyok
őrizik álmod
itt nyugalom van
gyógyul a seb…
Fák koronája
karja kitárja
otthonod így lesz
végtelenebb!
2.
Szöszke kazalban
friss kacagás,
ugrik a,
csillog a,
szökken..!
Perdül a szoknya,
nincs maradás,
hej ide,
sej oda
röppen!
De ott az erő
és nagy akarás,
hegyeket mozdít
karja!
Szöszke kazalban
friss kacagás….
S ott az erő,
ami tartja!
3.
Fátyol libben,
halk suhogás,
mandulaszemben
szívzuhogás.
Tükrük mélyén
végtelen ég,
sóhaja mézén
a messzeség.
Felhőházban
rejtezik el,
míg kicsi kincsei
nem érik el
ég tetején
a nyíló kaput:
s magára ölti
a fénylő Napot!
4.
Kistenyered
a kezemben,
beletetted:
melegedtem.
Ez csicserész
a szivemben,
ha sötét lesz,
tüze ég.
Kis madaram,
gyere, bújj még,
ideférsz még
az ölemben!
Sok a kérdés,
van idő még,
figyelek, mondd,
idenézz!
Nem az emlék
a varázslat,
idebenn laksz
ugye már.
Nagy a lélek,
kicsi testben,
csivitelsz át
kusza csenden,
keresed őt,
aki ott van:
kutyaszívben,
irgalomban –
jelen van a
jelenlétben,
csuda barna
szemeidben!
3.osztály végén született bizonyítványversek, amelyeket Buda Borsi írt:
1.
Isten, amikor világra hívott,
fülembe súgott akkor egy titkot.
Elmondanám, de nincs mivel,
csak az érti, aki jól figyel.
Nagyon szeress, hisz nagy lángon égek!
Teljes gőzzel, mindig úgy élek!
Másra időt én nem fecsérlek:
kis lábakon is nagyokat lépek.
Isten, amikor világra hívott,
fülembe súgott akkor egy titkot.
Ha csönd ölel, még ma is hallom,
hajolj közel: a füledbe súgom.
2.
Emlékszel?
A tűzön át születtem neked.
Elkaptál,
s én szorosan megöleltelek.
Ringattál,
és végig fogtad a kezem.
Olykor rám szóltál,
és voltál mérges is, igen.
De engem megláttál,
és tágra nyílhatott a szívem.
Végig ott voltál,
míg ide elérkeztem.
És most már engedd el,
kicsit engedd el a kezem,
hogy messzebb érhessek,
mert érzem, lángra gyúl a tüzem,
s immár rajtam a sor,
hogy magamat megugorjam.
De látlak még:
a szemed óv a távolban.
3.
Itt állok.
Láss, szeress, fogadj el!
Gyengéimmel és erőimmel.
Ide tartozom:
itt érzem, hogy létezem.
Örvény húz:
látod, hogy fékezem?
Folyó árja sodor dübörögve –
taníts meg ásni, hogy legyen medre!
Ásni csak egyre, és egyre mélyebbre –
fárad a kar, és kinek van már kedve?!
De legmélyén rejlik az igazi kincs:
nem látom meg, hogyha erőm nincs!
Itt állok.
Láss, szeress, fogadj el!
Gyengéimmel és erőimmel.
4.
Isten meleg tenyerében
egy magocska rejlik mélyen.
Ahogy ráfúj a Teremtő,
hátára kapja a szellő.
Sodorja felhőkön átal,
gomolygó zivatarával,
szárítja forró szelével,
táncra kél a magas éggel.
Ahogy földet ér a kis mag,
gyökere nő, szára sarjad.
Egyszerre nő ég s föld felé,
nyújtózkodik mélyen belé.
Lombot ereszt, rügye pattan,
madár is fészket rak ottan.
Napot ölel koronája,
gyümölcsözik minden ága.
5.
Szemtelen, csöpp verebecske
ugrik, rászáll a kezemre.
Önfeledten fürdik porban,
csípi társát, röppen nyomban.
Kicsike, de annál fürgébb,
utolérnéd, hogyha győznéd.
Huncut szeme villan éppen –
kacagása melegében
sütkérezhetsz épp eleget.
Kivirágzik, ha szereted.
4.osztály végén született bizonyítványversek, amelyeket Buda Borsi írt:
1.
Béke.
Csönd.
Susogás.
Megérkezés.
Ágak közt bújik az ébredés.
Fény játéka a házfalakon.
Nem firtatom, csak nézem, hagyom.
Csak figyelem csöndben magam.
Lélegzem és nyújtom nyakam
az ég felé, a fény felé,
szél fújjon a hajam közé.
Talpam alá feszül talaj,
szívemig nő, engem akar
ez az egész nagy Létezés.
Béke.
Csönd.
Susogás.
Megérkezés.
2.
Hé, emberek! Hé, emberek!
Ne féljetek! Ne féljetek!
Trappolásom otromba
itt a porcelánboltba’,
ormányommal leverek
vázát, kancsót, képet,
de kárt nem teszek bennetek,
lábam alá nézek!
Nem leszek oly goromba,
hogy tiporjalak sorba’!
Megragasztok cserepet,
új polcokat szögelek,
megjavítom a zárat,
szekrényt és asztallábat!
Vígan trombitálok én
akár éjnek idején!
Szavamnak árja dagad,
de el ne ragadtasd magad,
hallgass végig, figyelj rám,
mintha lennél jó anyám!
3.
Zuhog az eső
arcomat mossa
futok az úton
tócsát taposva
Ázik az ingem
fogd a kezem
essen az eső
és fuss te velem
Nevessünk fel
a zuhogó égig
sodorjon el
a zubogó vérig
Loccsan a tócsa
cseppje zuhan
tárt tenyeremben
a te kezed van
Zuhog az eső
arcomat mossa
futok az úton
a te kezed fogva
Fújjon a szél is
zúgjon az ég is
futok és fogom
a kezedet mégis
6.osztály végén született bizonyítványversek, amelyeket Buda Borsi írt:
1.
Állok égi magaslaton,
alattam az örvény vakon,
fölöttem süvítő szelek,
állok és meg se rezzenek.
Az vagyok, akinek láttok,
kinek áldás, kinek átok.
Múló ködbe rejtett titok.
Az vagyok, akinek hívtok.
Az vagyok, akinek Isten
kitalált – ha van, ha nincsen.
Vagyok ember, magból növő,
fa levelén hulló jövő.
2.
Lengve ring
pendül a perc
csengve bong
húron a terc.
Tündököl
a gömb falán
a tünékeny
szivárvány.
Isten tart
a tenyerén
élünk vizén
s kenyerén.
Talpunk alatt
az út kitart
s lengve ring
a távoli part.
3.
Gurgulászva és öblösen,
csillogva és sejtelmesen
vihorászom és kacagok,
sóhajtok és megszakadok!
Élettel telt minden sejtem,
még ha mindezt nem is sejtem;
boldogságom dobókocka,
vígan gördül a hatosra!
S ha néhanap döccen a lét,
mindig segít a jelenlét!
Csak ami él, az valódi,
nem leszek én régimódi!
Kezemben a sorsom titka,
bámulhat sok bamba birka,
legeljen csak, tágas a rét,
s igyon vályúból jelen-lét!
