Vettem az instán két virtuális zenészt. Igazából már régóta tervezgettem valami hasonlót, de tegnap végleg elhatározásra jutottam, egy igen meggyőző hirdetés láttán. A hirdetés melyre rábukkantam egy rendkívül híres testvérpárt árult, akik mindketten zenélnek. A dobozban, melyben érkeznek két vetítő vagy valami hasonló lesz, az fogja őket megjeleníteni 3D-s valójukban. Jó üzleti érzékemnek köszönhetően rögtön lecsaptam a lehetőségre ezzel a kedvezményes csomaggal, úgymond nagyot szakítottam a zenei piacon.

Nővérem kiröhögne, ha ezt hallaná és megint azt bizonygatná, hogy örökbe fogadtak, míg anyám lemondóan csóválná a fejét, hogy ő megmondta fordítónak kéne tanulnom és befejezni végre az álmodozást. Apám szerintem nem venné észre a változást, fehér hajú szellemként kering fel-alá a lakásban, nagyszüleim, mint a túlvilág valós szellemei meg mögötte keringenek kezükkel érthetetlen jeleket rajzolva.

Csak a kutyánknak mondtam el, ő olyan értelmes fajta, okosan néz a szemével. Nem szól közbe, vár és cserébe csak egy kis buksi simit kér, tehát igazán nem panaszkodhatom. Miután szövetkeztem hűséges házörzőnkkel és megbeszéltem vele, hogy nem morog majd újdonsült lakóinkra, sokkal nyugodtabb lettem. A fiú, akivel az üzletet kötöttem, mondta, hogy feleslegesen aggódtam, mert a testvérpárnak nagy gyakorlata van kutyákkal hisz nekik is van a virtuális házukban egy. Bár feltételezem egy hologram kutya kevésbé sokkoló, mint egy valódi. Nekem sokkoló lenne egy húsvér eb. Okvetlen felvilágosítom őket a világ veszélyeiről, ha ideérnek, bár a hologram ruhát nem tudja lenyúlni a nővérem. Izgulok kicsit, mert az angolom elég gyenge, ők ketten meg ausztrál zenészek. A kinézetükkel nem lesz baj, mert egy letölthető alkalmazás segítségével, pár kattintással elérem a kívánt alakot és arcot, még csak plasztikai sebészre se kell költenem és a beavatkozás fájdalommentes.

A fiú szerint egy brit tudós programozta őket ezért onnan felszedtek egy kis akcentust. Ezen kicsit elszontyolodtam, mert a brit akcentus még mai napig rejtély füleimnek és még a hideg is kiráz attól a gondolattól, hogy én savanyú képű mamókákat hallgassak egy sorozatban, ahogy egymással paroláznak a ötórai tea mellett. De úgy tűnik nincs más választásom, ha le akarom szerződtetni a párost, akkor muszáj lesz megtanulnom ezt a halszagú beszédet. Édesanyám biztos örül, majd az angol iránt támadt váratlan érdeklődésemnek, talán még a nyelvvizsgában is segít, ha sejtené, hogy egy cseppet sem érdekel a fordítói szakma, nem támogatna ilyen vehemenciával. Mekkorát néz majd a családom, ha meglátják ezt a két vibráló alakot. Eddig kinevettek értelmetlen hobbim az album gyűjtés miatt, de majd nem nevetnek, ha a saját zenészeim albumjai sorakoznak majd a polcokon.

Már a kezemben érzem a frissen nyomott bankjegyek szagát, amit majd a lemezkiadások után kapok, mint hűséges menedzser. Telnek majd évek grammy-k és taps özön között. Én meg, mint nagy sikereket elért felnőtt, járom majd az iskolákat, előadásokat tartva a tátott szájú, tanácstalan hallgatóságnak.

Élő példa leszek a zenei sikereket elért zeneianalfabétára. Feministák, reményvesztettek festenek zászlajukra, mint követendő példát.

Ezt a csomagot melyet 18-ik szülinapomra vettem magamnak, meglepetésnek szánom. Addig is visszaszámolok és letakarítok néhány polcot a biztonság kedvéért.

Gera Júlia 12. osztály