Énekmondó irodalomóra
Énekmondó elevenítette meg Tholdi Miklóst irodalomórán
Az irodalom tanulása lehet kín, unalom, és lehet élmény. Talán mindenki emlékszik iskolás korából a végtelenbe nyúló, ásítozásokra ingerlő irodalomórákra. Vagy épp azokra az alkalmakra, amikor nagyon érdekelt volna a téma, vers, regény, de az idő rövidsége és sok egyéb végképp akadályt gördített közénk és az irodalom közé. Az élet legtöbb területére igaz az a mondás, hogy lehet másképp is csinálni. Tegyük ezt a mondást a tanulásra is igazzá!
A sok izgalmas történést, párbeszédet, kalandos részletet meg lehet jeleníteni pillanatképekben, dramatizálhatunk szinte bármit, ha van hozzá kellő fantáziánk. Egy Waldorf-diáknak bizony van! Nekem csak be kell dobnom a „labdát”, és játszanak. Pillanatokon belül kész egy társasjáték is, amivel össze lehet foglalni egy regényt, zeneórákon a kor és a mű sok szálát felbontva számos dalt tanulunk meg énekelni, furulyázni, festésórán csodás műalkotások születnek, egyéni miniatűrök és közös munkával készült, hatalmas méretű poszterek egyaránt.
A sok kedvenc közül mi épp Arany János egyik remekművével, a Toldival foglalkoztunk, amikor még egy színnel bővült az irodalomórák színessége.
Nem kellett ezen a színen sokáig gondolkodnom. A Toldinál ugyanis nem maradhatott el egy IGAZI énekmondó meghívása. Énekmondó Buda Ádám elzengte nekünk azt a művet, melyből Arany János is merített. Ilosvai Selymes Péter Tholdi Miklósnak jeles cselekedeteiről és baynokságáról való história című művéből válogatott sok-sok versszakot, s utána hosszan eldiskurálhattunk a korabeli katonáskodásról, vitézi életről.
Elgördítettünk közösen még egy követ, amely megakadályozza, hogy a szerethetőt szeressük, sőt, még jobban szeressük.
Dávid Orsolya
