Gyöngyösi Andrea

Én csak kis fatornyú templom vagyok,
Nem csúcsíves dóm, égbeszökkenő,
A szellemóriások fénye rámragyog,
De szikra szunnyad bennem is: Erő.
S bár irígykedve holtig bámulom
A dómok súlyos, drága titkait,
Az én szívem is álmok temploma
És Isten minden templomban lakik.

/Reményik Sándor: Templomok/

Gyöngyösi Andrea vagyok, 30 éve feleség, 27 éve anya, 17 éve tanító.

Szolnokon születtem, életem első húsz évét ott töltöttem. Házasságkötés, majd két év vándorlás után Petőfiszálláson találtunk otthonra egy tanyán.
Két kislányom volt már (Ráhel és Kamilla), mikor megfogalmazódott bennem, hogy tanító szeretnék lenni, hiszen az én világom a gyerekek körül forog.
Tanultam a zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Főiskolán, majd a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán végeztem 2006-ban, mert közben megérkezett harmadik kislányom (Emma) is. Ugyanebben az évben állást kaptam a petőfiszállási iskolában. Nyolc éven át napközis voltam, mellette kicsiknek ének-zenét, nagyobbaknak vizuális kultúrát tanítottam.

2014-ben újabb kislánnyal (Róza) bővült a családunk.

2017-től osztályfőnökként tevékenykedtem az alsó tagozaton.

2023 nyarán – nyolcéves lánykámmal – besétáltunk a félegyházi Tiszta Forrás Waldorf Iskola kapuján, és részt vettünk a tanévzáró János-napi ünnepélyen, ami beszippantott. Mindkettőnk életének következő állomásához értünk. Tanítót kerestek, és én jelentkeztem. A Waldorf-pedagógia mindig vonzott, sok tekintetben alkalmaztam is, zsigerből. Az életvitelünk is hasonló. Beleillő. Szeretem a szépet, a természetest, a kézművest.

Számomra legkedvesebbek a művészeti tantárgyak. Megtapasztaltatni, hogy alkotni öröm, az alkotásra mindenki képes, az elmélyült munka sikerélményhez vezet. Amivel éppen foglalkozom, azért nagyon tudok lelkesedni. Felteszem a lécet, és segítek megugrani az akadályt. A tudnivalókat átgyúrom, és magamon átszivárogtatva adagolom az arra vágyóknak.