Visszatekintés életem első epochájára, a méhecske-epochára
Nyár elején a tanévzáró János-ünnepre kaptunk meghívást lányommal, Rózival. Besétáltunk az iskola kapuján, és mintha egy tündérmesébe csöppentünk volna, de legalábbis száz évet visszamentünk volna az időben. Kiértünk a tágas, zöld udvarra, melynek öreg fák lombja adott árnyékot a forró nyári délutánon. Mindenfelé virágkoszorús, fehérruhás tündérlányok és fiúk szaladgáltak. Néhányan gólyalábaztak vagy szappanbuborékot fújtak. Virágkoszorús felnőttek jártak közöttük csendben, készülve az ünnepre. Ekkor már sejtettük, hogy nagyon jó helyre érkeztünk.
Így kezdődött…
A harmadik osztály tanítója lettem. Ahogy ismerkedem az itteni élettel, úgy érzem magam, mint a kisgyerek a játékboltban. Meglepetések sora: a tanterem, a feketetábla, a kréták (micsoda színek!), az ünnepek, amikből rengeteg van. Na és mit tanítsak? Itt van ilyen, hogy méhecskés epocha? Persze, hogy ezt választottam, hiszen a méhek fontos részei családunk életének, a férjem hosszú évek óta méhészettel foglalkozik. Ennél izgalmasabb kezdést elképzelni sem lehetett új kis osztályommal.
A tanévnyitó előtt felrajzoltam életem első táblarajzát, egy óriási gyűjtögető méhet a feketetáblára. Jó sokat dolgoztam vele, nagyon szépre szerettem volna, ám kicsit megszeppentem, mert bár papíron tudok rajzolni, de azért a tábla egész másként viselkedik.
Első reggel összefogdostam a kertben tücsköt-bogarat, amit csak bírtam, bele befőttesüvegekbe, hónom alá csaptam Jakob Streit Méheskönyvét, meg a férjem tanácsára Örösi Pál Zoltán: Méhek között c. munkáját is, mert ez a méhészek Bibliája. A gyerekekkel könnyen megtaláltam a hangot bogárnézegetés közben. Rögtön le is rajzoltunk a füzetbe egy óriási méhecskét, főbb testrészeit megnevezve. Másnap már ők is hozták a rovarnemzetség különféle egyedeit. Azokat is megnézegettük nagyítóval, majd lerajzoltuk egy ábrába, a rovarok családján belül elhelyezve. Örösiből olvastam, beszélgettünk, rajzoltunk, majd a Méheskönyv soron következő történetével zártam a főoktatásokat. Konrád és Nagypapa beszélgetéseiből sok titokra derült fény a méhek csodás világából. A gyerekekben izzott a tudásvágy a nyári szünet után. Itták minden szavam. Szóról szóra mondták vissza, amiről előző nap szó esett. És nem csak nekem, de Ildinek, a segítőmnek is elújságolta Móric az udvaron: „Az ízeslábúakat tanultuk ma Andival!”
Ildi nevetve mesélte ezt, hiszen a Waldorf-pedagógia
harmadik osztályban még semmi esetre sem rendszerez. Bár én igyekeztem visszafogtam magam, de mindhiába. Elég volt csak zárójelben megemlítenem, hogy a virágoknál háromféle megporzás ismeretes, másnap Matyi, mint egy kis tudós, felsorolta hibátlanul valamennyit. A stresszmentes tanulás eredménye, hogy mindenki mindent tudni akar, utána néz, kutakodik. Teltek a napok, születtek a szebbnél szebb rajzok a füzetekben és a táblán is. (Közben belejöttem a rajzolásba, a gyerekek nagy örömére.) Sütöttünk mézes puszedlit, majd az epocha megkoronázásaként ellátogattunk Ópusztaszerre, Nagy Tamás méhész birtokára, ahol végre a harmadikosok találkozhattak is a kis élőlényekkel, akikről már olyan sokat tudtak. Tamás barátságos módszerekkel méhészkedik, amennyire lehet, természetes körülmények között tartja a méheket, gyönyörű környezetben, különféle méhlakásokban. Ezt méhei is meghálálják, ilyen barátságos, békés méheket még nem láttam. Egy szál méhészkalapban álltunk az osztállyal a kaptárak, kasok körül hosszú ideig, és a méhek szinte hangtalanul repkedtek körülöttünk. Varázslatos élmény volt. A gyerekek boldogan kukucskáltak be a méhcsaládokhoz. Elégedetten nyugtáztam, hogy a méhész minden kérdésére tudtak válaszolni, sőt ők is kérdeztek rengeteget. Élményekkel feltöltődve és korgó hassal tértünk vissza az iskolába, ahol várt ránk a közös tízórai, amit „otthon” felejtettünk. A gyerekek tömték magukba a finomságokat, és egymás szavába vágva elevenítették fel a méhészetben történteket. A méhecskés epochában egyetlen rossz dolog volt: hogy vége lett. Azért ilyen-olyan formában kísér még bennünket, mert a napokban a Magbörze keretében Nagy Tamás ellátogatott az iskolánkba, és a harmadikosokkal berendezünk egy rovarhotelt az udvaron erre az alkalomra.
