Milyen első osztályosnak lenni a Tiszta Forrás Waldorf Iskolában?
Az elsős kisgyerekek kedves jellemzője az első maradó fogak kibújása. Kedves foghíjas mosolyuk a felnőtteket is jókedvre deríti. Egy elsős gyermek másik jellemzője, hogy határtalan kíváncsisággal, várakozással tekint tanítójára. Elérkezett annak az ideje, hogy el tudja önmagát választani a környezetétől, rá tud és akar tekinteni a világra. Meg szeretné ismerni az őt körülvevő világot, tehát készen áll a sok-sok játék mellett a tanulásra. A gyermek azonban nem absztrakt fogalmakra vágyik, hiszen továbbra is leginkább a fantázia, a játék és a mozgás világában mozog a legotthonosabban. Ezeken a tevékenységeket keresztül lehet őt megszólítani úgy, hogy valóban értse a tanítótól hozzá érkező „tananyagot”.
Az elsős gyermekek a környezetükben látottakat, tapasztaltakat leutánozzák, élményeiket beépítik testükbe, lelkükbe. Az utánzás az az erő, amely a fejlődésben nagy szerepet játszik. Tulajdonképpen a gyerekek nem is tudnak nem utánozni. A későbbiekben ezek az utánzó erők lassan, fokozatosan halványulni kezdenek.
A mesék és történetek szellemi és lelki táplálékot jelenteken a gyerekeknek, ezért a Waldorf-pedagógus sokszor, sokat mesél, hisz abban, hogy a boldog gyermeknek képalkotó képességét ápolni kell szép, individuális képekkel.
Hogyan is teszi mindezt?
Az évkör ritmusa
Meghitt pillanatokat varázsolnak az ünnepek iskolánkba. Bátorságpróba Mihály-napon, esti lámpásos séta Márton-napkor a Parkerdőben, Advent időszaka, húsvét, pünkösd, majd a várva várt bizonyítványvers és bizonyítvány kiosztása János-napon. A gyerekek évről évre átélhetik ezeknek az eseményeknek a lelki tartalmát, korosztályuknak megfelelően.
A tanítás-tanulás epochális rendszerben folyik, ami annyit jelent, hogy három-négyhetente váltják egymást a fő tantárgyak. Első osztályban formarajz, írás-olvasás, számolás. Ez a ritmus lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy mélyebben megmártózhassanak az adott témában.
Napi ritmusok, biztonságot adó szokásrendszer
Az első osztályban állandó napirend segíti a kicsiket az eligazodásban, abban, hogy fogódzót találjanak az iskolai tevékenységek sokféleségében. Az órák felosztását a gyerekek életkori sajátosságai határozzák meg. Mire van szüksége egy hat-hétéves gyereknek? Milyen tevékenységek támogatják észrevétlenül is tanulását? A sok mozgás, kis- és nagymozgások, az éneklés, rajzolás, festés, zenélés, mondókázás, futkorászás, különféle játékok és természetesen a betűk megismerése, összeolvasása, számolás. Egy elsős gyermek nagyon komolyan veszi ezeket a feladatokatm és határtalanul szereti is őket.
Főoktatás
Reggel, amikor a gyerekek megérkeznek, osztálytanítójuk kezet fog mindannyiukkal, szemükbe néz, esetleg váltanak néhány szót is. Ez a reggeli kézfogás a tanítónak sok mindent elárul a kicsik aznapi állapotáról, igényeikről.
Minden reggel 10-15 perces szabad beszélgetéssel kezdenek az ún. beszélgetőkörben, amelyben a gyerekek elmesélhetik örömeiket, bánataikat legfrissebb élményeikből merítve.
Ezután kört alkotnak a terem szabad részében, és kezdetét veszi a ritmikus rész. A szabályos testi ritmus kialakítására verseket mondunk, ritmizálva, szabályos mozgásokkal kísérve. Éneklünk és járunk, mozgunk hozzá. Éneklés és mozgás még elválaszthatatlanok ebben az életkorban. A gyerekek csak a külső mozgás segítségével képesek egyfajta belső csendet, nyugalmat átélni, amire a zene befogadásához és műveléséhez is szükségük van.
Elsőseink minden nap furulyáznak pásztorfurulyán. Mondókákat tanulnak a hét napjairól, az évszakokról, hónapokról, állatokról és a természetről. Számolásepochán ritmusosan számolnak mozgással kísérve egyesével, kettesével, ötösével, tízesével előre és visszafelé. Az írás-olvasásepochán minden betűhöz verset is tanulnak. A főtárgy (matematika, magyar, formarajz) tanulása csak ezután a harminc perces ritmusos blokk után veszi kezdetét. Ehhez kapcsolódik szünet nélkül hatvan perces időtartamban.
A mesemondás a főoktatást záró eseménye. Bekuckóznak a gyerekek a terem hátuljában kialakított kedves, nyugalmat árasztó, általában baldachinnal fedett részbe. A legszebb, amikor az osztálytanító maga találja ki a mesét az osztály alakulását, fejlődését figyelembe véve, és fejből mesél a kicsinek. A mesék erős hatást képesek kiváltani a gyerekeknél. Egy-egy mesét többször is szívesen meghallgatnak a gyerekek.
A tízórai a mi iskolánkban 9.40-kor, a főoktatást követően kezdődik. A tanító együtt eszik a gyerekekkel, családias légkörben, akárcsak otthon.
Nagyszünetünk 40 perces, ekkor van idő szabad játékra kint az udvaron. Általában csak heves esőzésben nem megyünk ki, a szél, néhány esőcsepp vagy éppen napsütés nem zavarja a gyerekek játékát.
Általában naponta két szakórán vesznek részt az elsősök a főoktatás után: festés, kézimunka-kötés, ének-zene, néptánc, mozgás, természetjárás, rajz, angol, német szakóráik vannak az elsőskéinknek.
Ezzel befejeződik a nap, és mindenki hazamehet pihenni és elmélyíteni az aznap tanultakat. Első osztályban még nem nagyon jellemző a házi feladat. Azért látjuk ezt fontosnak, mert ebben az életkorban a gyerekeknek szükségük van a szabad levegőn töltött sok-sok mozgásra, ezenkívül, ha a délelőtti órák megfelelő minőségűek, elegendő „szellemi táplálékot” kaptak délutánra is. A gyerekek többsége otthon ír, számol, dalolászik, furulyázik, verset mond, rajzol, s mindezt anélkül, hogy valaki feladatként kiadta volna neki.
“A gyermek mélyen és őszintén átélve utánozza játék közben az élet komoly oldalát, a hétköznapi tevékenységeket.”
(Rudolf Steiner)
