Nemes Ildikó vagyok, a Tiszta Forrás Waldorf Iskola nyolcadikosainak osztálytanítója és a leendő első osztály tanítójelöltje.

Szülővárosom Félegyháza, ahonnan a gimnázium elvégzése után Szegedre mentem a tanárképző főiskolára. Szakvizsgámat az ELTE Pedagógiai-Pszichológiai Tanszékének szervezésében szereztem meg, szakdolgozatomban az érzelmi intelligenciával foglalkoztam.
Férjem Buda Ádám Tinódi lant-díjas énekmondó, lantféléken (lant, tekerőlant, koboz, dombra, ud) és különböző furulyákon játszik a középkor zenéjétől egészen a reformkorig, s iskolánkban is tanít népi hangszereket. Édesapjával, Buda Ferenc költővel is vannak közös műsorai.
Gyermekeink, Gyöngyvirág és Panna a Tiszta Forrás Waldorf Gimnázium kilencedik, ill. tizenegyedik osztályos tanulói.
A Waldorf pedagógiával kislányainknak iskolát keresve kerültem kapcsolatba. Előtte több mint egy évtizedet tanítottam hagyományos tanrendű általános iskolában, mind a nyolc évfolyamon. Nagyon szerettem a munkámat, mégis hiányérzetem volt.

Az alternatív pedagógia főiskolás korom óta érdekel, módszereit igyekeztem mindig is alkalmazni. Az adott kereteken belül mégsem éreztem megvalósíthatónak sok mindent, pl. az életkori sajátosság figyelembevételét a tananyagban, a szorongás minimálisra csökkentését, és hogy a csillogó szemű kisdiákok megőrizzék lelkesedésüket.
Ezért érzem igazi kihívásnak a következő tanévet, mert számomra is csak együtt létezik a tanulás a gyerekek alkotó részvételével, a személyes élmény és az önálló cselekvés lehetőségével, a tevékenységben rejlő örömmel. Az érzelmi azonosulással, a nagyfokú belső fegyelemmel, az önkifejezés boldogságával. Pedagógusként legalábbis ezt jelenti nekem a félegyházi Waldorf.
Azt a helyet, ahol a tanulás mellett fontos elem a mozgás, a tevékenység, a fantázia, a mese, s a játék, ami a kisgyerek igazi munkaformája.
Vigyázva szeretném őrizni és tovább táplálni tanítványaim természetes érdeklődését, gondolkodásra való nyitottságát, megteremtve számukra az érzelmi biztonságot nyújtó, derűs, elfogadó légkört.

A fentiek mellett legalább ugyanolyan jelentőségűnek tartom, hogy betöltsük Arany János szépen megfogalmazott gondolatát: 

„Ember lenni mindég, minden körülményben…”