Szent Mihály ünnepe a nyolcadik osztályban
MICHAEL MEDITÁCIÓ
„Lelkemet mindig tisztán tartom a jövőből felém áramló nehéz események félelmétől. Mély bizalom él bennem érzésben éppúgy, mint érzékelésben. Bármi történhet, és bármi történik, teljes nyugalommal fogadom. Tudom, hogy minden, ami felém áramlik, egy bölcsességgel teljes Világrendből fakad. Ebben a korszakban meg kell tanulnom abszolút bizalomban élni, minden egzisztenciális biztonság nélkül. Bizalom él bennem a szellemvilág mindenkor jelenlévő segítő erejében. Az egyetlen létező segítség, hogy reményemet és bátorságomat nem adom fel, akaratomat fegyelmezem és magamban az ébredés lehetőségén munkálkodom, minden reggel és este.”
A reggeleket a fenti gondolatokkal kezdtük, ez adott irányt napjainknak.
Fontos a Mihály-időszak számomra, és ezt érzi az osztály is, nekik is fontos. Az idén három hetet ölelt fel ez a szakasz. Szép megélések, mélységek és magaslatok. Bátornak kell lennünk, tudjuk jól, s azt is, hogy ez bennünk van, és most próbálhatjuk is. Mi az, ami fontos számunkra, mit engedünk el, és mit tartunk meg? Mihály a sárkányt nem pusztítja el, de visszaküldi a sötétségbe.
Bent aludtunk az iskolában, hajnalban keltünk. Elindultunk a felkelő nap elé, s ahol megpillantottuk, megálltunk, és fohászt mondtunk. Útra keltünk, hogy együttes bátorsággal eljussunk a Prédikálószékhez a Vadálló köveken keresztül.
Mélységek és magaslatok, emberi erőfeszítés, ami a végtelenbe mutat, kiteljesedés. Mi a magaslatban, a sárkányunk a mélységben.
Csend és figyelem, ahogy egy pillanatra úrrá leszünk a természet erején.
Szép, ahogy megélhetjük ezt az időszakot.
Mézes Mihály
