A gyermekekkel való találkozás számomra mindig élő kapcsolatból indul. Talán ezért is kerültem az élet során több olyan terület közelébe, ahol nemcsak tanítani, hanem valóban jelen lenni kellett: pedagógiai, művészeti és gyermekvédelmi munkában egyaránt. Ezek az utak sokszor megerősítettek abban, hogy minden gyermek más módon nyílik meg a világ felé, és a fejlődéshez leginkább biztonságra, elfogadásra és hiteles emberi kapcsolatra van szüksége.

A Waldorf-pedagógiában azt érzem otthonosnak, hogy teret ad a gyermek teljes lényének. Közel áll hozzám az a szemlélet, amelyben a tanulás nem pusztán ismeretátadás, hanem közös alkotás, ritmus, élmény és közösségi tapasztalás is. Fontos számomra a művészetek jelenléte, a történetmesélés, a zene, a mozgás és az a légkör, amelyben a gyermekek mernek kérdezni, próbálkozni és önmagukká válni.

Korábbi tapasztalataim — legyen szó színpadról, tanításról vagy gyermekvédelmi munkáról — mind hozzájárultak ahhoz, ahogyan ma a gyermekek felé fordulok: figyelemmel, kíváncsisággal, emberséggel és humorral. Osztálytanítóként fontosnak érzem, hogy a gyermekek ne csak tudást kapjanak, hanem megtapasztalják azt is, hogy értékesek, képesek fejlődni, és van helyük a közösségben.

Hiszem, hogy a gyermeknevelésben nem a tökéletesség a legfontosabb, hanem a valódi jelenlét. Ezt a jelenlétet szeretném nap mint nap megteremteni az osztályban.