Rúzsa Mária vagyok, a hetedikesek osztálytanítója. Újvidéken születtem, ahol a Duna szélesen, lustán hömpölyög és a Tarcal hegy tekint le a péterváradi erőd falaira. A Tisza mellett nőttem fel, Zentán, a törökverő csatájáról ismert városkában.

Újvidéken hallgattam magyar nyelv és irodalmat az 1990-es, háborúktól mérgezett években. Az egyetem után a szétesett országban, a világba szertefutott barátaink, rokonaink hagytak nagy űrt. Sokáig nem találtam a helyem, az utam, a társam ezekben a zavaros években.

Az első fiam 1999-ben született a NATO bombázások megkezdésének napján. Amikor az elsötétített kórházban hallgattuk a repülők zúgását és a rémhíreket a híd és a mellettünk lévő kaszárnya tervezett bombázásáról.

2001-ben egy falusi iskolában kezdtem először tanítani, majd a későbbiekben is többször előfordult, hogy egyosztályos, kis közösségekben tevékenykedtem. Szerettem ezeket a
családias légkörű iskolákat. Itt mindenki ismert mindenkit, ahogyan a falusi emberek is. Baráti kapcsolatok, figyelem, törődés működtették a mindennapjainkat.

Waldorf-iskolánk ezekre az évekre emlékeztett, ezért kezdtem el már ideérkezésem előtt is ismerkedni a reformpedagógia módszereivel. Mesék, történetek, mozgás, a tantárgyak
összefűzése, változatos munkamódszerek mindig elámították és lekötötték a kicsiket és nagyokat egyaránt.

A félegyházi Tiszta Forrás Waldorf Iskolába belépve az otthonosság érzése fogott el, megfigyeltem, hogy ebben az épületben mindenki természetesen mozog, köszön, barátságos és figyelmes a többiekkel. Ez az érzés a későbbiekben sem változott meg bennem, hiszen ebben a csodálatos közösségben, a legtöbbek arra törekednek, hogy az odafigyeléssel tovább erősítsék az egymás között kialakult kapcsolatokat. Nyugodt és egy sokkal kiegyensúlyozottabb életvitelt hoz magával a Waldorf-szellemiség. Mindezeket nagyon fontosnak tartom az emberség, emberiesség tekintetében. Nekem ez egykor, a saját iskolás éveim alatt nem adatott meg.

Azzal, hogy a gyermekünknek iskolát találtunk, a családommal közösen arra a felismerésre jutottunk, hogy váltanunk kell. Félegyházán találtunk az iskola közvetlen közelében egy
lakást. Hatalmas változás ez, de igazán szerencsések vagyunk, hogy megismerhetjük a félegyházi embereket és az egyre növekvő Waldorf-közösséget.

Az életcélom mindig az alkotás volt, a semmiből létrehozni valamit. Hozzátenni a világhoz. Egy ötlet, egy terv, egy gondolat, egy mag, s hozzá kitartó tenni akarás. Alkotásnak tekintem a pedagógus munkáját is, hiszen ott és akkor gondolatokat ébreszt, inspirál, segít, támogat és bíztat.

Több mint húsz éve dolgozom általános iskolában. Szakvizsgával rendelkező pedagógus vagyok, széleskörű munkatapasztalattal. Minden tagozaton tanítottam már magyar nyelv,
történelem, környezetismeret, vizuális kultúra és technika tantárgyakat. A legutolsó munkahelyemen vizuális kultúra tanárként dolgoztam.

Szeretem az irodalmat, a könyvek illatát, a könyvkötő munkáját, az iparművészet minden válfaját és a környezetünk díszítését, alakítását saját és közös alkotásokkal. Szívesen
ajándékozok egyedi, magam készítette kézműves alkotásokat. Szeretem járni a természetet, szeretem az utazásokat, színházat, a zenét, a baráti találkozásokat. Szeretek családi körben beszélgetni, teázni és felidézni a nap legjobb pillanatait.

Meghatározó események és személyek az életemben: a szüleim tanításai a munkáról és boldogulásról, az alternatív- és mozgásszínházi darabok, Domonkos István költészete, az Adria áttetsző vize, úton lenni, Ninkov-Kovačev Olga szabadkai művészettörténész foglalkozásai az első néprajzi táborokban, Vidák István és Nagy Mari kecskeméti iparművészek, a szegedi egyetemi évek, a férjem optimista, életvidám természete, gyermekeink növekedésének, életútjának szemlélése.

A tanári pálya a változatossága miatt vonzott. Itt egyik nap sem egyforma, annyi hangulat, személyiség, ügyesség és vélemény találkozik. A következő óráim tervezésekor gyakran megnézem a gyerekek rajzait, elolvasom fogalmazásaikat, s újra örülök a jól sikerült színes vagy árnyalt gondolatoknak. Boldog vagyok, hogy kreatívan támogathatom fejlődésüket, kísérhetem mindennapjaikat.

Kedvenc idézeteim Weöres Sándortól:

”Mindegy, hogy képességeid mekkorák: fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és
általuk.”
„Bontsd szét személyedet és beléd tódul a világ.
Bontsd szét a személyeddé vált világot és beléd tódul a teljesség.”
„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”