Sütemények a magyarórán, avagy, hogy kerül a tejszelet a suliba?

Nos, ki gondolná, hogy egy szövegértés-munkafüzet tele lehet csokival és tejszelettel? Nem sokan.
No, és azt ki gondolná, hogy magyar nyelv és irodalom tantárgyból süteménysütő versenyt lehet rendezni? Nem sokan.
A hétvégén még én sem gondoltam erre. A hétfői órán egyszerre csak ott termett a szövegértés-munkafüzetünk lapjain egy gusztusos recept a tejszeletről. Nosza, álljunk neki! Ja, hogy süssük is meg? Ó, hát ebből lehet egy sütisütő versenyt is rendezni! Halihó! Holnapra be is hozom! Én is megsütöm! Meg én is!….

Csak kapkodtam a fejem, mosolyogtam, és mire kettőt pislantottam, meg is nyertem a zsűrielnök megtisztelő pozícióját. No, gondoltam, holnapra biztos, hogy senki sem fogja megsütni, hisz a kedves szülőknek is van jobb dolga, mint a cukrászpalántákat istápolni a konyhában.
Kedves Anyukák és Apukák! Nagyon büszke vagyok rátok, hogy a kigyulladó konyha, széttört tojások, összekent hűtőszekrény, felborult vizesvödör, szenessé “olvasztott” vajak ellenére is segítettétek gyermekeiteket!
Legnagyobb csodálkozásomra másnap reggel az osztályterem telis-tele volt süteményekkel, és már csak a megfelelő alkalmat kellett megvárni, amikor a zsűri elbírálhatta a tejszeleteket. Degeszre is ettük magunkat, a maszatos arcú hatodikosaimat pedig beküldtem a tanáriba, hogy a kedves kollégákkal is kóstoltassák meg a remek süteményeket. Özönlöttek is utána felém a kérdések: Milyen órátok volt, ahol ennyi sütemény termett? Hogyhogy ilyen nagy a dőzsölés a hatodikban? Te ilyen házikat adsz fel, Orsi? Ez a sok különböző ízű és küllemű finomság egyetlen recept alapján készült?
Igen, egyetlen recept alapján: a vidámság és szeretet receptjét használtuk és használjuk mi minden nap. 🙂

Dávid Orsolya